Filozófia...

Süssetek-főzzetek! Egy kis bátorítás a mindennapokhoz...

„Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.”
2Móz 16, 23

Amit sütni akartok… Amit főzni akartok… „Akarni, vagy ’arni… nem ugyanaz!” – olvastam valahol a humoros megjegyzést. Úgy gondolom a főzés, a sütés pont ilyen. Hány és hány ember van, akik szeretnek, vagy szeretnének valami jót főzni, de szinte undorodnak a füsttől, szagtól, illattól, ki-kifröcsögő zsírtól (ó jesszus, a zsír. Egy külön fejezetet érdemelne. Mára undorítóvá vált a zsírral főzés, sütés, mert a koleszterin… pedig aki kóstolt már zsírban sült krumplit, húst, nem is akar olajjal sütni.) és egyéb „konyhába nem illő” dologtól.

Én szeretem a konyhámat. Nem nagy, csak néhány négyzetméter. Kicsit alakítgattam is rajta, hogy elférjenek a fűszerek, borospoharak stb. Úgy igazítom, hogy kényelmes legyen a főzés, hogy mindent könnyen elérjek. Mert akarok főzni és szeretek is főzni. Vettem pár receptes könyvet, a TV-ben pedig vagy sportot nézek, vagy főzőműsorokat. Ezekből sosem elég. Nem vagyok egy séf, csak egyszerűen, szeretek főzni. Mindössze néhány év alatt jutottam el oda, hogy nem vagyok képes betartani a receptek utasításait, leírásait. Úgy érzem, mindig hozzá kell adnom a saját „gondolataimat”. Általában így is főzök. Kiagyalok valamit, aztán beszerzem a hozzávalókat, és már indulhat is a főzés. Nem receptek szerint. Csak úgy, amihez kedvem van. Így születtek olyan ételek, mint pld. a diós bundában rántott camembert áfonyalekvárral, az áfonyalekvárral és camemberttel töltött csirkemell, a paradicsomos csirkemáj, és még sorolhatnám…

Amit mindebből ki szeretnék hozni, egy fontos gondolat a „konyhával” kapcsolatban. Egy gondolat, ami engem is mozgat, vezet. Ez pedig az, hogy a sütés-főzés amolyan szeretet, vagy szerelemféle. Nagyon akarod, oda vagy érte, a nap minden percében gondolsz rá…

Megsütöd, amit sütni akarsz és megfőzöd, amit főzni akarsz. Ez minden „konyhai tevékenység” lényege. Elhatározni és megcsinálni! De legalábbis törekedni rá. Mert próbáltam én magam is egy lépésről-lépésre – ráadásul fényképekkel ellátott – sütemény receptet „megvalósítani”, és amikor az első tésztalap töredezve érkezett meg a sütőből, majd a második is, a harmadikat már meg sem csináltam. Nem sikerült. Nem ment. Le is mondtam az „édesség” kategóriáról, és megmaradtam a sósnál. Lehet, hogy ez majd változni fog… Úgy, mint a leveseknél. 2-3 éve még azért panaszkodtam, hogy nem tudok levest főzni. Ma már ízletes kis levesek állnak össze a konyhámban. Ezért módosítom egy picit a bibliai igét: Törekedjetek arra, hogy megsüssétek, amit sütni akartok, és  megfőzzétek, amit főzni akartok! Mert úgy van a főzéssel is, mint sok más dologgal az életben: ha meg sem próbálom, nem is fog sikerülni. Ha azt hiszem magamról, hogy nem tudok főzni, és úgy sem sikerül, nem is fog. De ha a pozitivitás tejes valójával, óriási elánnal érkezem a konyhába, abból biztos lesz valami. Valami finom. Valami jó.

Legyünk bátrak! Határozottak. Nem kell különleges alkalmakat keresgélni, várni, hogy mikorra főzzek, mit főzzek stb. El kell kezdeni egy jó főzést-sütést, és az alkalom magától jön majd. Egy-egy családtag, barát, ismerős személyében, akik elismerő szavai további bátorsággal ruháznak majd fel.

Így álljunk neki a mindennapoknak. Így, ezekkel a gondolatokkal kezdjük el az élet "hátralevő" napjait. Csalódni nem fogunk!