"Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez." Neh 8, 10

Isten hozott a blogomon! 

Amiért mindezt létrehoztam, és fejlesztem az a gondolat, hogy a főzéshez - sokszor azt állítják - bátorság kell, vagy tudás. Én úgy gondolom nem kell hozzá más, mint elhatározás. Az a pillanat, amikor a világmindenség egy ártatlan napján, annak ártatlan órájában elkap a felismerés: én is megcsinálom! Nem megpróbálom, hanem megcsinálom. Ez a kis elhatározás "szerű", ami minden későbbinek alapja lesz. Főzni nem tudni kell, főzni szeretni kell! És ha van bennem egy pici is ebből a "szeretni vágyásból", az már fél siker. 

Így kezdtem én magam is. Évekkel ezelőtt, a kollégium teakonyhájának egyetlen őskori "platniján" elkészítettem első főztömet. Egy ártatlan tojásrántottának indult... De a kollégiumi élet... se szalonna, se hagyma, se semmi. Csak egy porosodó löncshús konzerv a polcon. Leemeltem. Bontás után bele a a serpenyőbe, és adj neki a pirításnak... Amikor már nem úgy nézett ki, mint amikor kezdtem, ráfordítottam a felvert tojásokat. Gyors kevergetés mellett próbáltam kialakítani  végső formáját. 

Kinézetre nem is volt nagyobb gond, de azt az ízt, amikor először kóstoltam bele... Talán jobb lett volna egy festménynek, mint "csendélet"... Mit tegyen ilyenkor az ember? Mégis csak kollégium, és enni is kell valamit... Nyomtam bele néhány evőkanálnyi mustárt... 

Maradjunk annyiban, hogy megettük. Elfogyott, mert éhesek voltunk. Ez van. 

Teltek múltak az évek, melyek alatt mindig kiemelt tisztelettel és odafigyeléssel "lestem", hogyan főz édesapám. Mit, mikor, hogyan készít, mit tesz bele, mivel ad még egy plusz "csavart" az ételnek? Szeretett főzni. Főleg bográcsban. Talán a gének felelősek mindezért, de én is ilyen lettem. Bármikor, az év bármely szakában rá lehet venni engem egy kiadós főzésre-sütésre, gyakorlatilag bárhol. Legyen kerti bográcsos, több fős téli barátkozás, szilveszter, vagy bármilyen alkalom. 

Nem tanultam a főzést sehol sem. Én kezdtem el, és azóta is finomítgatom receptjeimet. Egy kis recept olvasás, egy kis "TV paprika" és már indulhat is a a sajátommá alakított recept szerinti főzés.

Ezt a blogot is ezért készítem, hogy mindazok, akik a főzés terén olyan élményekkel indultak el az élet útján, mint én, anno a kollégiumban, felbátorodva olyan gasztronómiai élményben részesítsék elsősorban önmagukat, de családjukat és baráti társaságukat is, ami új dimenzióba képes emelni a reggeli, ebéd és vacsora fogalmait. 

Receptjeim mind saját kezűleg "reformált", kipróbált (általam) és nagyobb társaság által is elismert leírások. 

Legyünk bátrak és határozottak, készítsük el a receptek bármelyikét a leírás szerint, és zsebeljük be a megérdemelt elismerést! 

Közben ne feledjük: A főzéshez nem bátorság kell, vagy tudás, hanem elhatározás!

Atya.