"Bafffőzés"
 |
| Régi felnibe tüzet rakni... valami csodálatos! |
Községi falunap. Meghirdetett bafffőző verseny. Megmagyarázom: a magyar nyelv gazdagsága, és egyedülállósága késztetett egy kisebb baráti társaságot a nyelvújítás csodálatos útjára, ahol megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy olyan szavak és fogalmak gazdagítják anyanyelvünket, melyek kimondva - a helyesírás szabályait megszegve - sokkal jobban csúsznak ki a szánkon, mintha azt helyesen használnánk. És ha már így használjuk, legyen még izgalmasabb, hiszen három f-el hangzik igazán jól. Ennek okán, ez a bizonyos kis csapat szorgosan kezdett bele a három f-es szavak gyűjtésébe. Ilyen a bafffőzés is, mely olyan lágyan siklik ki a szánkon, mintha már éreznénk a kész termék ízét... De ilyen a nafffiú (nagyfiú), a nafffogyatkozás (napfogyatkozás), szífffájdalom (szívfájdalom), vagy az éffforduló (évforduló) is.
Szóval a bafffőző verseny. A szervező annyit mondott, miután bejelentkezett ez az említett kis csapat, hogy fél 10, 10-re ha odaérünk, tuti lesz. Gondosan elkészültünk. Összepakoltunk, hiszen 60 km-t kellett utaznunk a helyszínre. Megérkeztünk fél 10-kor, pontban, amikor is kiderült: a tűzifa már elfogyott, és ráadásul a bogrács állványt is otthon felejtettük. Szervezések sokasága vette kezdetét, könyörögtünk, kéregettünk. Pontban 11 óra volt, amikor elkezdtünk főzni. Viccelődtünk: ennyi előnyt adnunk kell a többi versenyzőnek, hiszen ők 9 óta főznek.
Nem tartom magam valami nagy szakácsnak. Mindössze szeretek főzni. Úgy, ahogy én szoktam. És ehhez tartozik az is, hogy előző este megpároltam a hagymát. Egy jó kilót. Szinte péppé pároltam. Megfőztem a csülköt is, fel is kockáztam előre. Így a verseny napján gyakorlatilag be tudtam hozni a többieket. Legalábbis megpróbáltam. Kaptunk a helyszínen fél kg. sertéshúst, hiszen babgulyást főztünk, és kb 60 dkg beáztatott babot. A pörkölt receptemhez hasonlóan indítottam: az üres bográcsba dobtam az előre felkockázott füstölt kolbászt és szalonnát. Összesen volt kb. 30-40 dkg. Átpirítottam, majd ment is bele a felkockázott sertéshús, amit én azért még pluszban átkockáztam, azaz az elkészített kockákat még félbe vágtam (ennek oka, hogy nem szeretek ilyen jellegű ételeket késsel-villával enni, hiszen a jó gulyás lényege pont az, hogy bekanalazzuk friss kenyér társaságában és kész). Fehéredésig pirítottam, majd ráfordítottam az előre megpárolt hagymát, megszórtam 3 kk. pirospaprikával, kevertem egyet rajta. Amint rottyant egyet, belefordítottam a beáztatott babot, két szál sárgarépát és két szál zöldséget felkarikázva, és egy fél csokor petrezselymet apróra vágva. Összeráztam, és felöntöttem 0,5 liter csülöklével, és a tetejére fektettem egy félbevágott zöld paprikát. Így főztem 1 órán át. Ekkor fél liter paradicsomlevet öntöttem rá, 3 dl jó minőségű vörösborral, és a maradék fél liter csülöklével együtt. Néhány rottyanást követően a kis csapat néhány tagja megkóstolta, és jelezte: ez így jó, ahogy van. De főztük még, hiszen nem puhult még meg a bab.
Eddig minden tökéletes is lett volna, ha nem akartam volna még jobb babgulyást! No meg persze magától besűrűsödött rendesen. Ezért löttyintettem rá még egy kis paradicsomlevet, no meg vörösbort, összesen úgy 3 dl-t. Szinte még fel sem forrt újra, mikor megérkeztek a zsűri tagjai: le kell adni a mintát! Le is adtuk, bár tudtam, az ízek még nem főttek össze igazán. Paradicsom ízű volt még... De mindegy, nem volt mit tenni, hiszen mindenki már csak ránk várt.
A végeredmény: a harmadik legmagasabb pontszám. Sajnos pont az ízt pontozták le, aminek oka nyilvánvalóan az volt, hogy még nem volt kész a babgulyás. Az első helyezett a maximális 30 pontból 25-öt kapott, mi 22-őt.
Tanulság: A főzéshez kezdj hozzá időben, hogy ne kerülj az én helyzetembe... :-)
De főzd meg bátran te is otthon e recept alapján! A siker nem marad el.
Szóval a bafffőző verseny. A szervező annyit mondott, miután bejelentkezett ez az említett kis csapat, hogy fél 10, 10-re ha odaérünk, tuti lesz. Gondosan elkészültünk. Összepakoltunk, hiszen 60 km-t kellett utaznunk a helyszínre. Megérkeztünk fél 10-kor, pontban, amikor is kiderült: a tűzifa már elfogyott, és ráadásul a bogrács állványt is otthon felejtettük. Szervezések sokasága vette kezdetét, könyörögtünk, kéregettünk. Pontban 11 óra volt, amikor elkezdtünk főzni. Viccelődtünk: ennyi előnyt adnunk kell a többi versenyzőnek, hiszen ők 9 óta főznek.
Nem tartom magam valami nagy szakácsnak. Mindössze szeretek főzni. Úgy, ahogy én szoktam. És ehhez tartozik az is, hogy előző este megpároltam a hagymát. Egy jó kilót. Szinte péppé pároltam. Megfőztem a csülköt is, fel is kockáztam előre. Így a verseny napján gyakorlatilag be tudtam hozni a többieket. Legalábbis megpróbáltam. Kaptunk a helyszínen fél kg. sertéshúst, hiszen babgulyást főztünk, és kb 60 dkg beáztatott babot. A pörkölt receptemhez hasonlóan indítottam: az üres bográcsba dobtam az előre felkockázott füstölt kolbászt és szalonnát. Összesen volt kb. 30-40 dkg. Átpirítottam, majd ment is bele a felkockázott sertéshús, amit én azért még pluszban átkockáztam, azaz az elkészített kockákat még félbe vágtam (ennek oka, hogy nem szeretek ilyen jellegű ételeket késsel-villával enni, hiszen a jó gulyás lényege pont az, hogy bekanalazzuk friss kenyér társaságában és kész). Fehéredésig pirítottam, majd ráfordítottam az előre megpárolt hagymát, megszórtam 3 kk. pirospaprikával, kevertem egyet rajta. Amint rottyant egyet, belefordítottam a beáztatott babot, két szál sárgarépát és két szál zöldséget felkarikázva, és egy fél csokor petrezselymet apróra vágva. Összeráztam, és felöntöttem 0,5 liter csülöklével, és a tetejére fektettem egy félbevágott zöld paprikát. Így főztem 1 órán át. Ekkor fél liter paradicsomlevet öntöttem rá, 3 dl jó minőségű vörösborral, és a maradék fél liter csülöklével együtt. Néhány rottyanást követően a kis csapat néhány tagja megkóstolta, és jelezte: ez így jó, ahogy van. De főztük még, hiszen nem puhult még meg a bab.
Eddig minden tökéletes is lett volna, ha nem akartam volna még jobb babgulyást! No meg persze magától besűrűsödött rendesen. Ezért löttyintettem rá még egy kis paradicsomlevet, no meg vörösbort, összesen úgy 3 dl-t. Szinte még fel sem forrt újra, mikor megérkeztek a zsűri tagjai: le kell adni a mintát! Le is adtuk, bár tudtam, az ízek még nem főttek össze igazán. Paradicsom ízű volt még... De mindegy, nem volt mit tenni, hiszen mindenki már csak ránk várt.
A végeredmény: a harmadik legmagasabb pontszám. Sajnos pont az ízt pontozták le, aminek oka nyilvánvalóan az volt, hogy még nem volt kész a babgulyás. Az első helyezett a maximális 30 pontból 25-öt kapott, mi 22-őt.
Tanulság: A főzéshez kezdj hozzá időben, hogy ne kerülj az én helyzetembe... :-)
De főzd meg bátran te is otthon e recept alapján! A siker nem marad el.
 |
| Főzés közben... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése